Két AI-ügynök, egy projekt – hogyan adjuk át a munkát Claude Code és Codex között

[Scofield]

Hogyan készült?

AI segítségével

Milyen AI-eszközzel?

1. Claude Code
2. OpenAI Codex

Egy ideje két AI-ügynökkel dolgozom egyszerre ugyanazon a projekten. Ez a bejegyzés arról szól, hogy ez a kettős rendszer hogyan működik a gyakorlatban — mire melyik ügynököt használom, hogyan adjuk át egymásnak a munkát, és mit tanultam a hibákból.

Mire használom a chatet?

A chat az ötletelésre, tervezésre és döntésekre a legalkalmasabb:

• Egy funkció tervezésekor először chaten gondolom végig, mi legyen a cél, milyen szélsőségekre kell figyelni.
• Ellenőrzéshez is visszatérek: „Ez a terv logikus? Hiányzik valami?"
• A feladatok pontosítása is itt történik — egy homályos ötletet addig finomítok, amíg konkrét utasítássá alakítható.

Mire az ügynöket?

Az ügynöki mód (Claude Code, Codex) ott veszi át, ahol a chat nem tud elvégezni semmit:

• Fájlok szerkesztése, kód írása, refaktorálás
• Szerverparancsok futtatása (SSH-n keresztül)
• Deploy, addon-frissítés, szerver-konfiguráció
• Tesztek futtatása
• Dokumentáció frissítése

A valós átadás

A projekt közepe felé az egyik ügynök elérte a kontextuskorlátját. Veszteség nélkül: egyetlen, mindig naprakész dokumentumba kerül minden kontextus — mit kell még elvégezni, milyen állapotban van az éles szerver, mi az utolsó befejezett lépés.

A másik ügynök elolvasta a dokumentumot, átvette a munkát, elvégezte az éles deployt, majd visszaadta. A csere zökkenőmentes volt.

Mire jó a globális szabályzat?

Mindkét ügynök egyazon szabályzatból dolgozik. Ez tartalmazza: hogyan kell csatlakozni az élő szerverre, milyen mappákba szabad írni, mi a helyes biztonsági beállítás. Szabályzat nélkül minden átadásnál újra el kellene magyarázni a keretet.

Valós hibák, amikből szabály lett

• Emlékezetből írt függvény — az ügynök egy service osztályt a memóriájából nevezett meg, tévesen. Azóta: ha API-t hívunk, a forrást kell olvasni, nem tippelni.
• Saját MySQL-példány feltételezése — az ügynök azt feltételezte, hogy az éles adatbázis jelszó nélküli. Nem volt az. Azóta: adatbázishoz mindig framework-bootstrapen keresztül közelítünk.
• Túl sok mikrolépés — sorba álló utasítások, ahol mindegyik az előző eredményétől függött. Lassított, és a kontextus megtelt. Azóta: párhuzamos futtatás, ahol lehetséges.
• Idegen temp mappa — szkript a szerveren maradt futás után. Azóta: minden feltöltött szkript futtatás után törlendő.
• Jelszó helyett SSH-kulcs — jelszót nem lehet biztonságosan parancsargumentumba tenni; kulccsal a csatlakozás automatizálható és auditálható.

Biztonság

Titok soha nem kerül bejegyzésbe, kódba, képernyőképre, naplóba. Az ügynökök a szerveren lévő konfigurációs fájlból olvassák a belépési adatokat, és soha nem kérdezik le vagy írják ki nyersen.

Handoff-minta (röviden)

# Ügynök A befejezi a munkát:
AKTUALIS_PROJEKTALLAPOT.md frissítve — mit elvégeztünk, mi vár még

# Ügynök B átveszi:
1. Elolvassa: AKTUALIS_PROJEKTALLAPOT.md
2. Folytatja a nyitott feladatokat
3. Frissíti a dokumentumot az eredménnyel

(Ezt a bejegyzést AI segítségével írtam, a tartalmát ellenőriztem.)